Történelem
Néveredet
Árpád-korban fennállott település, melyről az első írásos adat 1230-ból való (Ornolthy néven), amikor Béla király bírákat küld a várföldek visszavételére Borsod vármegyében. Későbbi időkben Arnold, Alsóarnót, Arnolth, Arnod, Arnóth, Sajó-Arnót alakban szerepel. 1910-től a ma is használatos Arnót a község neve. A név német eredetű személynévből származik. Valószínű, hogy az Árpád-korban Arnold nevű főpap, főúr volt birtokosa a falunak.
Az ember számára ezen a vidéken a földrajzi környezet kedvező feltételeket biztosított a letelepedéshez. Arnóton az őskor, újkor, rézkor, bronzkor, kelta vaskorból találtak leleteket. 1230. évi írásos anyagból kitűnik, hogy Arnót várföld volt és Borsod várához tartozott. Népessége magyarokból, szlávokból, besenyőkből, kunokból állt.
1544-ben Arnót és még számos község Szendrőhöz, mint járási székhelyhez tartozott. A lakosok növénytermesztéssel foglalkoztak, de fontos szerepe volt az állattartásnak is. 1544 augusztusában az első török támadáskor Arnót nagy része elpusztult. A lakosság egy része Szendrő várába menekült, vagy a nádasokban, később a városokban keresett menedéket. Egyre gyakoribbak voltak a török támadások. Fülek várának 1553-ban történt eleste után a török hadak és a magyar csapatok Arnót határában harcoltak, miközben a települést teljesen elpusztították. Arnót 1587-ben az egri káptalanhoz tartozott, az 1600-as évek elején királyi birtok. A Rákócziak 1610-ben szereztek részbirtokot a községben. A lakatlan falu csak 1687 körül népesedett be Sáros megyei telepesekkel.
1699-ben a török uralom után a Szirmay nemesi család feladata lett az élet megindítása Arnóton. Kevés volt a munkáskéz, termelőeszköz. Még 1713-ban gróf Szirmay Tamás, akkori birtokos is arra szólítja fel a lakosságot, hogy hívjanak minél több embert a községbe.
1849 tavaszán az osztrákok cári orosz katonai segítségért folyamodtak. Július 25-én az orosz csapatok a Sajó északi részéig vonultak. Az ütközet a miskolci, felső-, alsózsolcai, arnóti, buskai, szirmabesenyői határokban folyt.
1856. szeptember 26-án a Határ úrbéri rendezése és tagosítása során a Borsod megyei úrbéri törvényszék felhívása a dűlők osztályozását írta elő. A Dűlőket I-II-III. osztályba sorolták.
A jobbágyfelszabadítás után a gazdaság egészére a termelés növekedése volt a jellemző. A lakosság 1886-ban kéri, hogy a filoxéra által elpusztított oltvány helyett amerikai szőlővesszőt kapjanak. Arnóton is szedi áldozatait a tüdővész. A falu lakói közül már 1885-ben sokan az Amerikába történő kivándorlásra gondoltak, mely kivándorlás 1905-re éri el csúcsát. Elsősorban a szegény anyagi körülmények között élő, valamint a nagy családosok közül mentek el. A kiegyezés után a gazdaság fejlődését, a lakosság számának emelkedését az 1914-ben kitört világháború megállította. Arnóton is elkezdődött a katonakötelesek mozgósítása, 139 katona vett részt a háborúban. A hősök emlékére a világháborúból élve hazakerült 34. gyalogezred katonái építették a Turul emlékművet, mely a község határán, Borsod, Abaúj, Zemplén vármegye találkozásánál a 3-as út mellett kapott helyet. A Rákosi rendszerben az eredeti Turul rejtélyes körülmények között elveszett. Az új Turul 1990-ben készült el.
1944. október, november hónapjában a németek munkaszolgálatosokkal a szőlők mellett lövészárok rendszert alakítottak ki. A német tüzérség lőállásait a Kis-Sajó jobb partján alakította ki. Megfigyelő helyük az evangélikus torony lett, ahonnan a tüzelést vezették. November 29-én 7 órakor kezdődött a több órán keresztül tartó tüzérségi tűz, a mai OVIT területén volt a frontvonal. Minden házat és a két templomot számtalan találat érte. A civil lakosság a harc alatt a pincékben, udvarokon kialakított óvóhelyeken húzta meg magát. Az oroszok Arnótot 1944. november 29-én foglalták el. Romboltak, pusztítottak a községben, igényt tartottak a civil lakosság munkájára, a férfi lakosság közül 35 személyt vittek el gyűjtőtáborba. Később a front távolodásával elkezdődött a romeltakarítás. A II. világháború áldozatainak emlékét a temetőben 1992-ben épített emlékmű őrzi.
1945-ben Nemzeti Bizottság alakult, melynek feladata a közigazgatás beindítása, az élet újra élesztése, a földosztás előkészítése volt. Nehezen indult a föld művelése a munkaképes fiatalság, igavonó állat, vetőmag hiánya miatt. 1948-tól egyre szigorodó beszolgáltatási rendszer alakult ki, aki ennek nem tett eleget, akár kényszermunkára is ítélhették.
1956. október 26-án Arnótról 40-50 fő indult Miskolcra, hogy a parasztság érdekeiért tüntessen. Az október 27.-i szombati megyei lapban nyilatkozat jelent meg Arnót követeléséről. Az 1956-os események után a beszolgáltatást eltörölték, általánossá lett az állami felvásárlás. A biztosabb megélhetés miatt a fiatalok nagy része az iparban vállalt munkát. 1961-ben megalakult a Búzakalász Termelőszövetkezet (főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztak). 1989-es rendszerváltáskor a kárpótlás során a szövetkezet új alapokra helyezte működését.
Fenyőfa, karácsonyfa: Kovács Fenyves Arnót, Petőfi S. u. 46.