Történelem

Néveredet

Árpád-korban fennállott település, melyről az első írásos adat 1230-ból való (Ornolthy néven), amikor Béla király bírákat küld a várföldek visszavételére Borsod vármegyében. Későbbi időkben Arnold, Alsóarnót, Arnolth, Arnod, Arnóth, Sajó-Arnót alakban szerepel. 1910-től a ma is használatos Arnót a község neve. A név német eredetű személynévből származik. Valószínű, hogy az Árpád-korban Arnold nevű főpap, főúr volt birtokosa a falunak.

Az ember számára ezen a vidéken a földrajzi környezet kedvező feltételeket biztosított a letelepedéshez. Arnóton az őskor, újkor, rézkor, bronzkor, kelta vaskorból találtak leleteket. 1230. évi írásos anyagból kitűnik, hogy Arnót várföld volt és Borsod várához tartozott. Népessége magyarokból, szlávokból, besenyőkből, kunokból állt.

Szirmay ház címere

1544-ben Arnót és még számos község Szendrőhöz, mint járási székhelyhez tartozott. A lakosok növénytermesztéssel foglalkoztak, de fontos szerepe volt az állattartásnak is. 1544 augusztusában az első török támadáskor Arnót nagy része elpusztult. A lakosság egy része Szendrő várába menekült, vagy a nádasokban, később a városokban keresett menedéket. Egyre gyakoribbak voltak a török támadások. Fülek várának 1553-ban történt eleste után a török hadak és a magyar csapatok Arnót határában harcoltak, miközben a települést teljesen elpusztították. Arnót 1587-ben az egri káptalanhoz tartozott, az 1600-as évek elején királyi birtok. A Rákócziak 1610-ben szereztek részbirtokot a községben. A lakatlan falu csak 1687 körül népesedett be Sáros megyei telepesekkel.

1699-ben a török uralom után a Szirmay nemesi család feladata lett az élet megindítása Arnóton. Kevés volt a munkáskéz, termelőeszköz. Még 1713-ban gróf Szirmay Tamás, akkori birtokos is arra szólítja fel a lakosságot, hogy hívjanak minél több embert a községbe.
1849 tavaszán az osztrákok cári orosz katonai segítségért folyamodtak. Július 25-én az orosz csapatok a Sajó északi részéig vonultak. Az ütközet a miskolci, felső-, alsózsolcai, arnóti, buskai, szirmabesenyői határokban folyt.

1856. szeptember 26-án a Határ úrbéri rendezése és tagosítása során a Borsod megyei úrbéri törvényszék felhívása a dűlők osztályozását írta elő. A Dűlőket I-II-III. osztályba sorolták.
A jobbágyfelszabadítás után a gazdaság egészére a termelés növekedése volt a jellemző. A lakosság 1886-ban kéri, hogy a filoxéra által elpusztított oltvány helyett amerikai szőlővesszőt kapjanak. Arnóton is szedi áldozatait a tüdővész. A falu lakói közül már 1885-ben sokan az Amerikába történő kivándorlásra gondoltak, mely kivándorlás 1905-re éri el csúcsát. Elsősorban a szegény anyagi körülmények között élő, valamint a nagy családosok közül mentek el. A kiegyezés után a gazdaság fejlődését, a lakosság számának emelkedését az 1914-ben kitört világháború megállította. Arnóton is elkezdődött a katonakötelesek mozgósítása, 139 katona vett részt a háborúban. A hősök emlékére a világháborúból élve hazakerült 34. gyalogezred katonái építették a Turul emlékművet, mely a község határán, Borsod, Abaúj, Zemplén vármegye találkozásánál a 3-as út mellett kapott helyet. A Rákosi rendszerben az eredeti Turul rejtélyes körülmények között elveszett. Az új Turul 1990-ben készült el.

1944. október, november hónapjában a németek munkaszolgálatosokkal a szőlők mellett lövészárok rendszert alakítottak ki. A német tüzérség lőállásait a Kis-Sajó jobb partján alakította ki. Megfigyelő helyük az evangélikus torony lett, ahonnan a tüzelést vezették. November 29-én 7 órakor kezdődött a több órán keresztül tartó tüzérségi tűz, a mai OVIT területén volt a frontvonal. Minden házat és a két templomot számtalan találat érte. A civil lakosság a harc alatt a pincékben, udvarokon kialakított óvóhelyeken húzta meg magát. Az oroszok Arnótot 1944. november 29-én foglalták el. Romboltak, pusztítottak a községben, igényt tartottak a civil lakosság munkájára, a férfi lakosság közül 35 személyt vittek el gyűjtőtáborba. Később a front távolodásával elkezdődött a romeltakarítás. A II. világháború áldozatainak emlékét a temetőben 1992-ben épített emlékmű őrzi.
1945-ben Nemzeti Bizottság alakult, melynek feladata a közigazgatás beindítása, az élet újra élesztése, a földosztás előkészítése volt. Nehezen indult a föld művelése a munkaképes fiatalság, igavonó állat, vetőmag hiánya miatt. 1948-tól egyre szigorodó beszolgáltatási rendszer alakult ki, aki ennek nem tett eleget, akár kényszermunkára is ítélhették.

1956. október 26-án Arnótról 40-50 fő indult Miskolcra, hogy a parasztság érdekeiért tüntessen. Az október 27.-i szombatmegyei lapban nyilatkozat jelent meg Arnót követeléséről. Az 1956-os események után a beszolgáltatást eltörölték, általánossá lett az állami felvásárlás. A biztosabb megélhetés miatt a fiatalok nagy része az iparban vállalt munkát. 1961-ben megalakult a Búzakalász Termelőszövetkezet (főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztak). 1989-es rendszerváltáskor a kárpótlás során a szövetkezet új alapokra helyezte működését.

2010. augusztus 20-án avatták fel Arnóton a Wass Albert emlékművet, mely a Petőfi Sándor u.130.sz. alatti épülettel szemben lévő területen épült.

Fenyőfa, karácsonyfa: Kovács Fenyves Arnót, Petőfi S. u. 46.